K.A. 6 hónapig élt hajléktalanként Budapesten. Ma már van lakása, de nem felejtette el korábbi tapasztalatait. A Menhely Alapítvány által szervezett rendhagyó városnézéseken nem az építészeti látnivalókra hívja fel a figyelmet. Azt mutatja meg az érdeklődőknek, hogyan fest Budapest belvárosa egy hajléktalan szemével, illetve mi változott meg amióta tilos az utcán lakni.
Senki sem tudja, hogy Budapesten pontosan hány hajléktalan él. A hivatalos statisztikák szerint körülbelül 1600 embert regisztráltak, de a szociális szervezetek azt állítják, ez a szám akár elérheti a tízezret is. A Menhely Alapítvány ezért olyan városnézéseket szervez, amelyeken maguk a hajléktalanok mutatják be Budapestet a saját szemszögükből. K.A. harmadszor vezet érdeklődőket a belváros utcáin. Magáról nem sokat mesél, de annyit elmond: 52 éves, informatikus diplomája van, hat hónapig élt hajléktalanként Budapesten, "és ebben benne volt egy hosszú tél is".
K. A. a Deák téren kezdi az "idegenvezetést". A szépen renovált szecessziós homlokzatok nem érdeklik, helyett egy aluljáró mellett áll meg. "Sokáig ide húzódtak be a hajléktalanok az eső és a hideg ellen", ma ennek már nyoma sincsen.
A belvárosban ma már alig látni hajléktalant, december óta ugyanis150 ezer forintos pénzbírság sújtja azokat, akikről a rendőrök megállapítják, hogy az utcán élnek. Hosszú Emília, az Alapítvány munkatársa szerint eddig még nem volt arra példa, hogy bezártak volna valakit "De vannak olyan hajléktalanok, akik már nyolc büntetést begyűjtöttek." "A legtöbb ember azt tartja a hajléktalanokról, hogy azok büdösek, részegesek és csavargók" - mondja K.A ."Ha erre visszakérdezek: Na, de mi van a Józsi bácsival, aki nálatok a házban a lépcső alatt alszik, és ennek fejében mondjuk segít havat lapátolni, sokan azt mondják: Hát a Józsi bácsi, az valami egészen más." Tovább megy a csoport a Városház utcába.
K.A. egy átjáróra mutat. "Még itt, a Főpolgármesteri Hivatallal szemben is évekig éltek hajléktalanok, pedig befúj a szél. De néhány lépésre innen, a Szervita téren van egy templom, és a templomok közelében adakozóbbak az emberek." "A korábbi polgármester, Demszky Gábor, egyszer télen azt mondta, hogy a városháza dísztermébe is beengedné szükség esetén a hajléktalanokat. Bár nem vagyok benne biztos, hogy a hideg márványpadló annyira kényelmes lett volna."
Továbbhaladva egy táblára mutat az egykori hajléktalan: eszerint a budapestiek a városházán intézhetik el ügyes-bajos dolgaikat. A hajléktalanokkal foglalkozó iroda viszont kint van a nyolcadik kerületben, ritkábban van nyitva és korábban zár. "Ez ellen nem lehet tiltakozni?" - kérdezi egy azerbajdzsáni résztvevő. "Az Európai Uniónál vagy valahol?" - K.A. csak nevet a kérdésen. Egy szerb résztvevő szerint a hazájában sokkal kevesebb a hajléktalan: "Ha valaki elveszti a lakását, akkor befogadják a rokonok." Azt sem érti, hogy a hajléktalanok miért nem költöznek vidékre, ahol zöldségeket, gyümölcsöket termeszthetnének a kertben. "De miből vegyenek házat meg földet?" - kérez vissza K.A.
A séta a József Attila utcában ér véget, ahol az átjárókban található boltokban drága kristályvázákat és régiségeket árulnak. Mint mondta, itt is sokáig aludtak hajléktalanok, "és a bolttulajdonosok még örültek is neki: tudták, hogy éjszaka nem törnek be a boltjukba."
Rólunk: www.akereso.com
forrás: hvg
Fotó: Kottra Kata
